Történelem

Póstelek a XIX. században a Wenckheim-család gerlai birtokának része volt. 1874-ben gróf Wenckheim Károly (1811-1891) császári és királyi kamarás, huszárkapitány a birtok keleti részén Gerla-Póstelek néven önálló pusztai falut alapított. Épített községházát, tartott külön községi bírót és jegyzőt. Az 1888-as árvíz után azonban e község megszűnt, és a területe 1889-ben Doboz községhez csatlakozott.

1895-ben Póstelek ismét jelentőséget kapott. Ekkor Wenckheim Károly unokája, Wenckheim Krisztina (1874-1970) grófnő feleségül ment sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Antalhoz (1867-1924). A hagyomány szerint Krisztina hozományul szüleitől, a gerlai ágból származó Wenckheim Frigyestől (1842-1912) és az ókígyósi ágból származó Wenckheim Krisztinától (1849-1924) a szülői birtokokhoz egyaránt közel fekvő, erdőben gazdag cca. 3000 hold nagyságú pósteleki birtokrészt kapta meg!

Gróf Széchényi Antal (1867-1924) és családja, 1910. körül Balról jobbra: Széchényi Antoinette, Széchényi Antal, Széchényi Károly, Széchényi Ilona, Széchényi Antalné (Wenckheim Krisztina), Széchényi Ferenc

A Széchényi Antalné által felépített kastély eddig ismert első ábrázolása Póstelek 1884. évi kataszteri térképének 1923. évi megújításán látható. A Gerláról érkező földút déli oldalán a 7475 hrsz-on szabályozott erdős területen jelenik meg az új épület (hrsz. 7474). A szintén új kertjének szerkezete (útrendszere, kertészeti elemei) nem ábrázolt. Keleti és déli határát újonnan szabályozott út adja. Hasonló részletezettségű, de a kastélypark néhány újabb elemét (tó, fürdő, díszkert, kilát ) és épületét ( gépház ) ábrázoló, az útrendszerét azonban nem jelölő forrás, a pósteleki uradalom 1934. évi térképszelvénye, Gönczy Adorján mérnök munkája. Ebből arra következtethetünk, hogy az új kastély köré legkésőbb az 1920-as években elkészült a park kialakítása is. Ezt erősítik a kastély és környezetének 1920-1932 közé datálható külső felvételei. (15-19. kép ) A kastély körül 14 hektáros tájképi kertet létesítettek a természetes Hajlási erdő idős tölgyes-kőrises faállományának felhasználásával, de a Wenckheim-uradalmak más kertjeiből - Ókígyósról, Karánsebesről - is hoztak ritka és értékes, már fejlett faegyedeket. A új kastély köré a parkot is korszerűen alakították ki. A kert nyugati része szolgált a test frissítésére az úszómedencével és a tavirózsákkal díszített csónakázótóval, melyet egy artézi kút vizével tápláltak. A fákat ligetszerűen telepítették, máshol ritkították, s a tűlevelűeket sorban ültették. A kastély keleti homlokzata előtti feltöltésről - Nagymágocshoz vagy Ókígyóshoz hasonlóan - lépcsősor vezetett le a geometrikus díszkertbe, mely 1,5 hektáron terült el a szem és a lélek gyönyörködtetésére.

E kertrészbe a kertészeken - előbb Puskás István, majd Keller Jenő volt a főkertész - kívül csak a grófi család tagjai és vendégeik léphettek. A nyírt buxusbokrok szabályos rendben, geometrikus formában futottak más örökzöldekkel, magasabbra nyírt nyugati tujával, tiszafával tagolva. Itt a díszkertben 600 rózsafaj gondosan telepített 40000 rózsatöve nyílott - magasabb növésűek a szélre, alacsonyabbak középre rendezve.